1611-ben a passaui hóhérnak, Kaspar Neithart nevezetűnek fényes ötlete támadt. Mindenféle különös varázs jelekkel és bűvös igékkel teleírt cédulákat mutogatott a nehézfejű zsoldos katonáknak. Elhitette velük, hogy ha a nyakukba akasztják, vagy még inkább, ha lenyelik, védettek lesznek az ellenség fegyvere ellen.
A varázsjeleknek és szavaknak nem volt semmi értelme. Ilyesmi volt a cédulákra írva :
„Arios, Beii, Glaigi, Ulpke, nalat nasala, eri lupie."
Akár megfordítva is lehetett volna odafirkantani. De démoni hangzásuk és a hóhér személye körüli rejtelmesség felizgatta a zsoldos-fantáziát s bedőltek a kezdetleges trükknek. Drága pénzen vásárolták a cédulákat s valóban elértek annyit, hogy bátran mentek a csatába, mert hiszen immár fegyver nem foghatta őket. Ha valamelyik mégis otthagyta a fogát, az már nem panaszkodhatott az amulett hatástalansága miatt, Ha megsebesült, kész volt a magyarázat, hogy az ellenfél erősebb varázslatot használt, ám azért az amulett mégis megtette a magáét, mert lám, a seb nem volt halálos.Az egyszerű és ügyes fogás a hóhért gazdaggá tette. Sőt, nevezetessé is, amennyiben a trükk híre sokáig élt a zsoldosok között Passauer Kunst néven s a legendáknak egész sorát koholták hozzá. Később akadt egy vetélytársa, ez még biztosabb sikert ígért. Az úgynevezett Mansfeld-tallér. A Mansfeld grófok verették ősüknek, Mansfeld Hoiernek emlékezetére. Az ős nevezetes férfiú volt. Nem a rendes úton jött világra, hanem császármetszés segítségével, akárcsak Macduff, Macbeth legyőzője. Szerencsésen hadakozott, sohasem vesztett csatát. Saját dicsőségét ezzel a jelmondattal örökítette meg: „Én, Hoier, ki nem születtem, csatát sohasem vesztettem." (Ich, Graf Hoier, ungebohren, Hab noch keine Schlacbt verlohren.") A harmincéves háború alatt vert Mansfeld-talléroknak egyik oldalán ez a jelmondat, a másikon Szent György lovasképe volt látható. Hatalmas volt a kereslet utána, szívesen fizettek minden egyes darabjáért 10-12 rendes forgalmú tallért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése